Magyar szerkezettár
🪄 



    ver
    
      
      
    
    
      ts (és tn)
      ige
    
    
1.
      
        (tn is
)
      
      hosszabb ideig többször (erősen) üt.
      veri az asztalt; hátba ver valakit; hátára ver valakinek;
      
        
 ▸
veri a vasat
      
      
 | 
        így eltávolít valamit vhonnan.
        diót, szőnyegeket ver.
      
      
 | 
        
(többször) erősen odaüt.
        a falba verte a fejét;
        
          
 ▸
földhöz ver valakit
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
veri a kártyát
        
      
      
 | 
        biz:
        
          
 ▸
veri az írógépet
        
      
    

    
2.
      
        (tn is
)
      
      ütésekkel büntet v. fegyelmez.
      veri a fiát; körmére ver valakinek;
      
        
 ▸
veri az isten, a sors
      
      
 | 
        
          
 ▸
valakibe ver valamit
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
valakibe  valakinek a fejébe ver valamit
        
      
    

    
3.
      ütőhangszeren hangosan játszik, így hangoztat valamit.
      veri a cimbalmot; riadót ver a dobon.
      
 | 
        
          
 ▸
veri a taktust
        
      
      
 | 
        
          (alanytalanul v. t. n. is
)
        
        
<torony-, falióra> időpontot ütéssel jelez.
        tízet vert (az óra); most veri a delet.
      
    

    
4.
      
<küzdelemben ellenfelét> vereséggel fenyegeti, ill. sorozatosan megveri.
      
 | 
        biz
        
<cselekvésben, képességben> felülmúl, túlszárnyal valakit.
      
    

    
5.
      többszöri ütéssel odaerősít valamihez, rögzít valamibe.
      szeget ver a falba.
      
 | 
        
          
 ▸
csapra veri a hordót
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
bilincsbe, vasra ver valakit
        
      
      
 | 
        
          
 ▸
életet, lelket ver valakibe
        
      
    

    
6.
      ütlegelve, ijesztgetve vhova hajt.
      legelőre veri a marhát.
      
 | 
        
<szél, víz> csapkodva vhova juttat, sodor.
        a hullám a sziklához verte a csónakot.
      
    

    
7.
      
<mozgó természeti jelenség> (kárt okozva) csapkod.
      hullámok verik a partot; jég verte a termést.
      
 | 
        
          tn
        
        
<eső> (szélben) erősen csapódik vhova.
      
      
 | 
        
          (t. n. is
)
        
        ritk
        
<nap> égetőn süt.
      
    

    
8.
      gyak. túlzó
      
<magas, hosszú tárgy, testrész> vmeddig ér.
      feje a tetőt veri; mellét veri a szakálla.
    

    
9.
      
<szív, ér, vér> dobog, lüktet.
    

    
10.
      
<kif-ekben:> ütésekkel v. más gyors mozdulatokkal létrehoz, készít valamit.
      pénzt, hidat, sátort, habot ver;
      
        
 ▸
veri a nyálát
      
      
 | 
        
          
 ▸
csipkét, kötelet ver
        
      
    

    
11.
      
        
 ▸
gyökeret ver
      
    

    
12.
      
        <kif-ekben.>
      
      
        
 ▸
adósságba, költségbe veri magát
      
    

    
[?]

  


____________________
port
→ por ⊕ -t







    -t1

    
      
      
    
    
      rag
    
    
I.
      
        tárgyrag
      
      
1.
        
          <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.>
        
        
[hívja] a fiát; [vágja] a fát.
      

      
2.
        <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.>
        a krémet [felkeni].
      

      
3.
        
          <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.>
        
        fiút [szült]; levest [főz].
        
 | 
          
            <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.>
          
          táncot [lejt].
        
        
 | 
          
            <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.>
          
          
[békés] életet [él].
        
      

      
4.
        vmely helyen.
        
[járja] a falut.
      

      
5.
        valamennyi ideig.
        öt évet [ült].
      

      
6.
        ritk
        
<kif-ekben:> valamiként.
        őrt [áll].
      

      
7.
        
          <vonzatszerűen, nu-val.>
        
        korát [tekintve].
      

    

    
II.
      
        hat értelmű tárgy
        ragja
      
      
1.
        vhány ízben.
        ötöt [dob]; sokat [utazik].
      

      
2.
        valamilyen mértékben, ill. módon.
        egy kicsit [fél]; jót [aludt].
      

      
3.
        biz:
        
          
 ▸
mit?
        
        mit [tűröd]?
      

    

  

    -t2

    
      
      
    
    
      a befejezett mn-i ign
      képzője
    
    -tt
    
1.
      
        (tn igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.>
      
      
[messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        fejlett [ember]; főtt [étel].
      
    

    
2.
      
        (ts igéhez)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.>
      
      kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl].
      
 | 
        
          (mn-ként)
        
        lőtt [vad], zárt [ajtó].
      
    

    
3.
      
        (ts igéhez, mn-ként is
)
      
      
        <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.>
      
      ünnepelt [író].
    

  


____________________
fajta/nagy
→ fajta ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ nagy




/[Hyph:Slash]




    nagy
    
      
      
    
    
I.
      
        mn
      
      
1.
        jelentékeny kiterjedésű, jókora terjedelmű.
        nagy fa, síkság;
        
          
 ▸
nagy szemet mereszt
        
        
 | 
          
            
 ▸
nagy valakinek valami
          
          nagy nekem ez a cipő.
        
        
 | 
          zene
          a hasonló nevű “kis” hangköznél félhanggal bővebb terjedelmű <hangköz>, ill. ilyen hangközre levő <hang>.
          nagy terc.
        
      

      
2.
        számos egyedből, egységből álló.
        nagy tömeg, választék;
        
          
 ▸
nagy egyszeregy
        
        
 | 
          a szokottnál v. a vártnál több; tetemes.
          nagy kiadás.
        
      

      
3.
        hosszú <idő>.
        öt év nagy idő.
        
 | 
          sok évből álló <életkor>.
          nagy kort ért el.
        
        
 | 
          nép
          későre járó.
          nagy idő van már.
        
      

      
4.
        gyerm
        felnőtt.
        ha nagy leszek ...

        
 | 
          viszonylag idősebb <gyermek>.
          a nagyobbik fiam.
        
        
 | 
          
            
 ▸
nagy gyerek
          
        
      

      
5.
        jelentős arányú, mértékű.
        nagy baj, vihar.
        
 | 
          fontos, jelentős.
          nagy feladat;
          
            
 ▸
nagy idők
          
        
        
 | 
          kitűnő, kiváló.
          nagy költő;
          
            
 ▸
nagy véleménye van  nagy véleménnyel van valakiről
          
        
        
 | 
          tört
          
            <kiemelkedő személyiség, kül. uralkodó állandó jelzőjeként.>
          
          nagy lajos király.
        
      

      
6.
        nagybetűvel írt v. nyomtatott.
        a nagy f.
        
 | 
          zene
          az egyvonalasnál két oktávval mélyebb.
          nagy c.
        
      

      
7.
        hangzatos, de tartalmatlan.
        nagy szavak.
      

      
8.
        lelkes, buzgó v. szenvedélyes.
        nagy horgász.
        
 | 
          
            <fokozó jelzőként.>
          
          nagy hős.
        
      

    

    
II.
      
        hsz (hat nyomósítására)
      
      nagyon.
      nagy nehezen; nagy sietve.
    

    
III.
      
        fn
      
      
1.
        viszonylag idősebb gyermek.
        a nagyok vigyáznak a kicsikre.
        
 | 
          gyerm
          felnőtt személy.
        
      

      
2.
        jelentős személy.
        történelmünk nagyjai.
        
 | 
          sajtó
          nagyhatalom (vezetője).
          a négy nagy.
        
      

      
3.
        
          
 ▸
valaminek a nagyja
        
      

      
4.
        
<kif-ekben:> jelentős feladat.
        nagyra hivatott.
      

      
5.
        
          (hsz-szerűen)
        
        
          
 ▸
nagyban
        
      

      
6.
        
          
 ▸
nagyokat
        
        ugrik egy nagyot; nagyokat alszik.
        
 | 
          
            <kif-ekben.>
          
          
            
 ▸
nagyokat mond
            
 ▸
nagyot néz
            
 ▸
nagyra van valamivel
          
          
            
 ▸
nagyban megy a rongyszedés
          
        
      

    

    
[?fgr
]

  


____________________



    fel
    
      
      
    
    föl
    
I.
      
        hsz
      
      
1.
        felül v. magas(abb)an levő helyre.
        fel az emeletre; fel a polcra.
        
 | 
          valaminek a teteje irányába(n).
          hegynek fel.
        
        
 | 
          
            
 ▸
fel és alá  fel és le
          
          fel s alá járkál.
        
      

      
2.
        a vízfolyással ellenkező irányban.
        fel a tiszán.
      

      
3.
        északi irányba(n).
        pesttől fel vácig.
      

      
4.
        vidékhez képest vmely nagyobb városba, kül. a fővárosba.
        fel pestre.
      

      
5.
        zene
        a magasabb hangok felé.
        fel a c-ig.
      

      
6.
        értékrendben, rangsorban vmely magasabb fokon levőhöz, ill. levőig.
        fel a minisztériumig.
      

      
7.
        nép
        fenn.
        
 | 
          
            
 ▸
fel van valamivel
          
        
        
 | 
          
            
 ▸
mire fel?
          
        
        
 | 
          
            
 ▸
arra  erre fel
          
        
      

      
8.
        
          (msz-szerűen)
        
        
          <tevékenységre buzdító felszólításként.>
        
        munkára fel!
        
 | 
          
            
 ▸
fel valamivel!
            
 ▸
fel a fejjel!
            
 ▸
fel a kezekkel!
          
        
      

    

    
II.
      
        ik
      
      
1.
        magasabban levő helyre, annak irányába.
        felszáll, feltekint, felküld.
        
 | 
          északi irányba(n).
          felutazik [borsodba].
        
        
 | 
          vmely központi v. rangban magasabb helyre.
          felterjeszt.
        
        
 | 
          
            <jelentéstömörítő igékben.>
          
          felsegít.
        
      

      
2.
        úgy, hogy valakinek, valaminek alsó része felülre kerül(jön) v. függőleges helyzetéből vízszintesbe fordul(jon), borul(jon).
        feldől, felrúg.
      

      
3.
        rögzítve valamin v. valamire.
        felvarr, feljegyez.
      

      
4.
        kiemelkedést, domborulatot, térbeli növekedést előidézve.
        feldagad, felhizlal.
        
 | 
          egy halomba, csoportba gyűlve, gyűjtve.
          felgyülemlik, felhalmoz.
        
      

      
5.
        mennyiségi növekedést, fokozódást elérve v. előidézve.
        felgyorsul, felfűt.
      

      
6.
        úgy, hogy valaki, valami érzékelhetővé, láthatóvá, ill. ismertté, tudottá válik.
        felbukkan, felfedez.
      

      
7.
        éber állapotba, öntudatra jutva, ill. ezt előidézve.
        felriaszt.
        
 | 
          
            <jelentéstömörítő igékben.>
          
          felcsenget.
        
      

      
8.
        indulatos lelkiállapotba jutva, ill. ezt előidézve.
        felháborodik, felbőszít.
      

      
9.
        rést, nyílást előidézve.
        felhasad; felkarcol.
        
 | 
          valaminek merevebb, tömörebb eredeti állapotát megbontva, meglazítva.
          felenged [a fagy]; fellazít.
        
      

      
10.
        valakit, valamit (teljesen, bőségesen) fölszerelve, ellátva valamivel.
        felruház, felhatalmaz.
      

      
11.
        
          <egyetlen mozzanatból álló cselekvés, történés megnevezésében, ill. vmely cselekvés, történés kezdő mozzanatának kif-ére.>
        
        felsír, felvillan.
      

      
12.
        
          <cselekvés, folyamat beteljesülésének, befejeződésének kif-ére.>
        
        felvirrad, felsorol.
        
 | 
          
            <annak kif-ére, hogy vmely cselekvés, folyamat befejeződésekor valami elfogy, eltűnik, ill. hogy a cselekvés valaminek (rendsz. szennyeződésnek) az eltüntetésére irányul.>
          
          felszárad, felmos.
        
      

      
13.
        
          <egyéb jelentésmódosító szerepekben.>
        
        felköszönt, felügyel, felolvas.
      

      
14.
        
          <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.>
        
        fel-feldob.
      

    

    
[←felé ‘fölé’←föl1

]

  



  


  


A
nyelv
valójában
nem
szavakból, hanem
szerkezetekből áll,
nem szavak sora, hanem szerkezetek szövedéke. Innen ered a projekt alapgondolata, hogy talán nem is a szavakat érdemes számbavenni (vö: „szótár”), hanem a szerkezeteket. Erre tesz kísérletet a Magyar szerkezettár. A projekt eredményeként egy szabadon hozzáférhető és használható online adatbázis jön létre, melynek első verziója próbálható ki ezen az oldalon.





A projektben használt konstrukciós nyelvtani keretben (1) az egyes szavak is egyszerű szerkezeteknek tekinthetők, (2) szerkezetek az absztrakt nyelvtani szabályok (pl. jelző + főnév), és (3) szerkezetek a köztes formulák is, amelyekben fix elemek és kitöltendő helyek is vannak. Mindezeket magába foglalva egy szerkezettár a nyelv egészéről tud képet adni, egyesítve a szótárt és a nyelvtant.

A bemutatón elhangzott előadás itt tekinthető meg,
és elérhető külön a diasor is.

  


  

Publikációk



  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024–2025